Azt tudjuk jól megvédeni, amit ismerünk. A természet felfedezésében nagyon fontosak a táborok, ahol testközelben ismerkedhetnek meg az életadó csodákkal a gyerekek. Szubjektív időutazás egy közel 40 éves iskolateremtő táborban.
2024 április 7-én Pénzesgyőrben, a Bakonyban több mint 50 ember gyűlt össze a Breuer László „Sumi”-ról elnevezett oktatóközpontban. A közös bennük az volt, hogy mindnyájan részt vettek a legendás Süni táborok szervezésében. 1986-ban volt az első nomád természetismereti tábor a Süni Magazin olvasói számára, és azóta sok-sok fiatal nőtt fel, akiből biológus, tájépítő vagy állatorvos lett, de mindenképpen a Természet ismerője és védelmezője. Ma már a harmadik nemzedék szervezi a kicsik számára a Süni tábort, a nagyobbaknak pedig a Sündörgő tábort. A találkozóra eljutott az alapítók közül is néhány Ős-Sün, közéjük tartozik Szilágyi László is, aki a következő összeállítást készítette.
A megszólalók:
Czippán Katalin: „a süni tábor valami fertőzés a természet szeretetére és értékelésére”
Lipovszki András: a nagysünökben a természet jósága, nagysága túláradt, és ezt adták át a kissünöknek.
Gerencsér Miklós: ijesztő volt, amikor eljátszottuk az „ ahol a zöld hangyák álmodnak” történetet a tábortűznél
Bujna András: „túlélés szaki” is voltam – hogy az mi?
Vincze Viktor: Magasra tettük a lécet, – Sumi azóta is az etalon
Malatinszky Ákos. A tábor után több szülő „kicserélt” gyereket kapott vissza.
Szilágyi László riportjait Sarkadi Péter szerkesztette.
